Francia Antillák
Saint Martin
A Szélcsendes-szigetek egyik tagja, Anguillától délre. Északi területe Franciaország fennhatósága alá tartozik Guadeloupe részeként, amely 240 km-re délnyugatra fekszik.
St. Maarten néven ismert déli területe a Holland Antillák része, fővárosa a 900 km-ra délnyugatra fekvő Curacao szigetén található. A két terület között nincs vám- vagy egyéb korlátozás. A francia főváros, Marigot és a holland Philipsburg egymástól alig 10 km-re fekszik, és mindkettőnek kítűnő a kikötője. Egykor a tengervíz elpárologtatásával előállított só volt az elsődleges jövedelemforrás, ma azonban az idegenforgalom a fő gazdasági ág.
Lakossága: 28.500 fő
Guadeloupe
Szigetcsoport a karib-tengeri térség keleti részén; a Szélcsendes-szigetekhez tartozik. Kolumbusz Kristóf 1493-ban ért el Guadeloupe-hoz, de az őslakos karib nép (amely a főszigetet Karukerának nevezte) ellenállt a hamarosan megjelenő spanyol gyarmatosítóknak. Végül francia telepesek foglalták el a szigetet 1635-ben, s az – eltekintve egy rövidebb brit megszállástól és egy szintén rövid svéd fennhatóságtól – mindvégig francia uralom alatt maradt. 1946-ban Franciaország tengeren túli megyéje lett, és a francia Nemzetgyűlésben teljes jogú képviselettel rendelkezik.
Guadeloupe főszigete két részből áll, amelyet keskeny szorosként a 6 km hosszú Salée (sós) folyó választ el. Basse Terre, a nyugati rész a kelet-karib-tengeri vulkanikus szigetlánc tagja. Grande Terre, a K-i rész az ívben elhelyezkedő mészkőszigetek egyike. Basse Terre területén van a Soufriére nevű, 1.467 m magas működő tűzhányó, a kelet-karib-tengeri térség legmagasabb pontja. A csoport többi szigete a Marie-Galante-sziget közelében helyezkedik el: La Désirade és az apró Saintes-szigetek, valamint 200 km-re északnyugatra a Saint-Barthélemy és a Saint-martin sziget. Összterületük: 1.702 km2.
A mezőgazdaság nagyon fontos; főbb terményei a banán, cukornád és padlizsán. Fontosabb iparágak: cukorfinomítás és rumlepárlás. Az egész éves napsütés, kellemes tengeri fürdőzés és a hegyek gyönyörű látványa nagy vonzerőt jelent – különösen a francia és az egyesül államokbeli turisták számára.
A sziget lakói nagy többségükben az egykori afrikai rabszolgák leszármazottai. Saint-Barthélemy és a Saintes-szigetek közé tartozó Terre de Haut lakói azonban a 17. századi észak-franciaországi eredetű telepesek utódai. A szigeteken mindenütt a francia a hivatalos nyelv, de sokan beszélik a kreol nyelvjárást is.
Guadeloupe fővárosa Basse Terre kikötőváros, de a legnagyobb város a Grande Terre-n fekvő Pointe-Á-Pitre, amely egyben kereskedelmi központ és kikötő is.
Lakossága: 422.000 fő
Martinique
A Kis-Antillákhoz tartozó Szél felöli szigetek tagja a Karib-tenger keleti részén. Három tűzhányócsoport alkotja; területe: 1.100 km2. Legmagasabb csúcsa, a Mont Pelée 1397 m magas. Ez a trópusi ághajlatú párás sziget volt egykor a karib nép otthona, amely Madininának nevezte. Kolumbusz Kristóf 1493-ban ére el először a szigetet, de akkor nem szállt partra, csak negyedik utazása során, 1502-ben. A karibok elszánt ellenállása meghiúsította a gyarmatosítást 1635-ig, a francia hódításig. Egy rövid brit megszállástól eltekintve századokig fennállt a francia uralom. 1946-ban Franciaország tengerentúli megyéje lett, helyi önkormányzatot és teljes jogi képviseletet kapott a párizsi Nemzetgyűlésben.
A banán, az eredetileg rabszolgamunkával termelt cukornád és az ananász a fő kiviteli cikkek; cukorfinomítás, rumlepárlás, cementgyártás, építőipar és petrolkerámia a főbb iparágak.
Bár a turisták, főleg Franciaországból és az Amerikai Egyesül Államokból további jövedelmet hoznak (ez az összeg nagyobb, mint a mezőgazdasági export bevétele), a sziget továbbra is erősen függ a francia kormány pénzügyi támogatásától. Székhelye és legnagyobb kikötője Fort-de-France.
Lakossága: 360.000 fő
Társaság-szigetek
Túlnyomórészt hegyes sziget együttes a francia tengerentúli terület közepén. Két nagyobb csoportból áll. Az egyik a Szél felőli szigetek, köztük Tahiti és a szomszédos Moorea. A másik a 200 km-re ÉNy-ra fekvő Szél alatti szigetek: Raiatea, Bora Bora, Maupiti, Tupai, Tahaa és mások. Fő termékük a korpa.
Lakossága: 142.000 fő
Tahiti
A Francia Polinéziai térség legnagyobb szigete (1.042 km2) és a Társaság-szigetek fő szigete. Zömében hegyvidék, az Orohena 2.237 m magas, és sűrű növényzet, trópusi virágok borítják. Sokak szerint itt van az „igazi déltengeri paradicsom”. Tahitit korallzátonyok szegélyzik. Szépségét a festő, Paul Gauguin tette halhatatlanná, aki 1895-től 1901-ig élt itt, és olyan írok is megörökítették, mint Pierre Loti és Hernam Melville. Nagy az idegenforgalom, a turisták közkedvelt célpontja ez a sziget, amelyen kókuszt, vaníliát és trópusi gyümölcsöket termelnek. Fővárosa Papeete. Moorea kisebb, de legalább ilyen gyönyörű szigete innen 16 km-nyire nyugatra található.
Lakossága: 96 000 fő
Szigetcsoport az ausztráliai Brisbane-től kb. 1400 km-re északkeletre található. Az 1980-as években és az 1990-es évek elején olykor véres összecsapásokkal tarkított utat tett meg a függetlenség felé. A függetlenségpárti vezető, Pierre Declercq meggyilkolása 1981-ben széles körű lázongásokat indított el; ezek 1985-ben megismétlődtek, amikor a rendőrség újabb ellenzéki vezetőt lőtt le.
A sziget függetlenségét egy befolyásos, a lakosság 33%-át kitevő európai kisebbség vívta ki. Ellenük sorakoztak fel az összlakosságnak nem egészen a felét kitevő őslakos melanéziaiak, a kanakok. 1989 júliusában Franciaország megszüntette a szigetek közvetlen irányítását, bár azok francia tengerentúli területek maradtak; a megállapodás értelmében a teljes függetlenség felől az 1998-ban tartandó népszavazás dönt. A politikai és etnikai feszültségek azonban nem szűntek meg, s 1992-ben egy lázadás során a főváros, Nouméa nagy része romba dőlt.
Az új-kaledóniai szigetcsoport területe 19.103 km2, s a hasonnevű, nagyobb (16.750 km2), hegyes-erdős La Grande Terre-ként is emlegetett szigetből, valamint számos kisebb szigetből áll. Utóbbiak között vannak a Pins-sziget és a Lpyauté-szigetek. A lakosság közel fele Nouméában él. A nagy szigeten található a Föld legnagyobb ismert nikkelkészlete: az érc nagy részét kivitel előtt feldolgozzák. Nagy mennyiségű vasérce, krómja és más ásványi kincse van. A földterület alig 10%-a művelhető, ott viszont jól terem a kukorica és a kávé. Nagy területet foglalnak el a legelők, és fontos gazdasági ágazat az erdőgazdálkodás is.
Lakossága: 164.200 fő
Réunion
Franciaország egy aprócska darabja Madagaszkártól délre, az Indiai-óceán délnyugati részén. Réunion szigete, a korábbi Bourbon, 1946 óta Franciaország tengerentúli megyéje (közigazgatása ugyanazon az alapon történik, mint Franciaország megyéié); 1638-ban gyarmatosították, majd pedig 1810-től 1815-ig brit uralom alatt állt.
Réunion igazgatása elég sokba kerül, és sokan úgy vélik, hogy ez Franciaországnak nemigen hoz hasznot: lakóinak véleménye is megoszlik a politikai függetlenség lehetséges előnyeit illetően. A jelenlegi helyzet legalább franciaországi munkalehetőséget nyújt a fiataloknak; a munkanélküliség egyre nagyobb problémát jelent Réunionon. A sziget területe 2512 km2. legközelebbi szomszédjához, Mauritiushoz hasonlóan ez is vulkáni sziget, egy működő és kilenc szunnyadó vulkánja van. Két hegytömbje, melynek csúcsai elérik a 3069 m-t, festői látványt nyújt. Egy mélyedés választja el őket egymástól, és part menti síkságok övezik. Mauritiushoz hasonlóan a gazdaság itt is a cukorra épül, a cukornád a sziget megművelt területének közel 70%-át foglalja el. A cukor és két mellékterméke, a melasz meg a rum a legfontosabb exporttermék, amit a főváros és fő kikötő Saint-Denis exportál. Vanília, tea, kukorica, burgonya és illatos olajokat adó növények termelésével is foglalkoznak. A magasabban fekvő legelőkön állattenyésztés folyik.
Réunion idegenforgalmi vonzerejét trópusi klímája, csodás tengerpartja és a part menti korallzátonyok adják, de a sziget túlságosan messze van, ami korlátozza az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket. A lakosság kb. egynegyede francia származású. A fennmaradó rész kevert, ott vannak köztük azoknak az indiai munkásoknak a leszármazottai, akiket egykor az ültetvények művelésére telepítettek be (máig megőrizték hindu kultúrájukat), s akadnak malájok, indokínaiak és kreolok, akik a francia telepesek és az afrikai rabszolgák leszármazottjai.
Lakossága: 598 000 fő
.jpg)
